Egész életünk sora gondokkal telített,
nincs olyan, aki semmit nem veszített.
Érzelmek vihara, zűrzavaros vágyak,
elfojtott szerelmek, régen kihűlt ágyak.
Az igazi szeretet megismer, s elfogad,
az idők végéig színtisztán megmarad.
Igazi szeretet
Címke: szeretet
Az új remény
Mint tisztán csillogó patak
nyugtatnak az igaz szavak.
Hazugság, sértés, sérelem,
átlát mindenen az értelem.
Rosszindulat, pletykák sora,
belep mindent az idő pora.
Elfelejtődik a bú, s a bánat,
a vigasz magára nem várat.
Ismét felragyog az új remény,
csillogó páncélja igen kemény.
Nem vághatja át már semmi,
magától tudja mit kell tenni.
Áthatja a szeretet, a tiszta szív,
mely lángol, s újból visszahív.
Üstökösként száll fent az égen,
megtalálja az útját a sötét éjben.
Szeretet
Madárcsicsergés a reggeli órán,
harmatcseppek a tündéri rózsán.
Fennen ragyog a Nap, s útra kél,
az alant elterülő látványtól elalél.
Virágok pompáznak mindenütt,
a méhek seregének a mindenük.
Ébred a Szeretet, s útjára indul,
ábránd világa rögvest letisztul.
Tudja ki érdemli meg mit adhat,
s kitől milyen válaszokat kaphat.
Őszinte szívvel beszél magáról,
szerencséjéről, gondjáról, bajáról.
Bizalmat sugároz és engedékeny,
azonban csöppet sem feledékeny.
Ki kihasználja hamar bánni fogja,
mert önnön lelkének lesz a foglya.
Ámde ki megbecsüli nagyot nyer,
ragaszkodást és mély érzéseket lel.
Az idő múlásával többre is viheti,
eggyé válhat azzal, ki Őt megöleli.
Leszállt az este
Lemenőben van már az őszi Nap,
s bágyatag sugarai átölelik a tájat,
a természet kis megnyugvást kap,
miközben a hívó másnapra várhat.
Enyhe szellő simít végig a fákon,
megborzongatja a sűrű bokrokat,
emlékek szárnya rebben a tájon,
felidézve a fájó emberi sorsokat.
Egy asszony sétál a közeli parkban,
tücsök ciripelés, madárének hallik,
bánatos, szomorúan sírdogál halkan,
körülötte az élet mindenfelé zajlik.
Észre sem veszi, s bandukol odább,
kegyetlen kórral küzd, nincs remény,
a családjára gondolva halad tovább,
bizakodik, a sors hozzá oly kemény.
Gyerekei, unokái imádják, szeretik,
tudja, hiányozni fog nekik nagyon,
gyakran felkeresik, ha csak tehetik,
mindez megszűnik majd egy napon.
Végre talál egy padot és fáradtan leül,
nem érzi jól magát, s elernyedt a teste,
az ereje elhagyja, nagyon gyenge belül,
még látja, amint végleg leszáll az este.
Anya
Születésünktől halálunkig kísér e szó.
Velünk van mindig, átölel és simogat,
hallani, s átérezni a jelentését is oly jó,
örömmel tölt el mikor anyánk hívogat.
Az első pillanattól kezdve imád, szeret,
megtesz értünk bármit, mi csak tőle telik.
Gyakran a lehetetlenre vállalkozik? Lehet.
Sikereinkben az anyák boldogságukat lelik.
Sokszor mégsem értjük meg fáradozásukat,
úgy érezzük, hogy reánk erőltetnek dolgokat,
fel nem fogjuk mindennapi álmodozásukat,
holott ők igyekeznek jobbá tenni a sorsunkat.
Feláldozzák magukat, ha kell, ha ez segít,
nem panaszkodnak nekünk,akkor sem ha fáj,
sokuk az irántunk való szeretetből erőt merít,
hiszi, hogy nekünk mindenből a legjobb jár.
Nem becsüljük igazán, míg el nem jön a vég,
hitetlenkedve nézzük, ahogy kihuny a „fénye”,
nagyon szerettük, el kellett volna mondani rég,
életünk végéig hiányozni fog az Ő kedves lénye.
Álomvilág
Zöld mezők fölött süt a Nap,
kristálytisztán csobog a patak,
a dús rét mindennap esőt kap,
kék vizű tóban úsznak a halak.
Az élőlények szeretik egymást,
nincs gyilkolás, irigység, harag,
másoktól tanulnak egy, s mást,
tudásukból az idő le nem farag.
Szeretet árad a tiszta levegőben,
nincs betegség, nincs fájdalom,
a Nap is mosolyog lemenőben,
nem létezik környezeti ártalom.
Az ember szíve ölelésre vágyik
és békétlenségnek nyoma sincs,
minden jó után jön újabb másik,
a legapróbb öröm is nagy kincs.
A halál árnyéka
Megszületik, s felsír a gyermek,
e pillanatban újjáéled a remény,
a család tagjai egymásra lelnek,
a pici élete talán nem lesz kemény.
Etetik, gondozzák, törődnek vele,
minden óhaját, rezdülését lesik,
a szívük boldogsággal van telve,
s mindezt nagy szeretettel teszik.
Szállnak a napok, telnek az évek,
az iskolák után jön a kemény való,
a boldog napok lassan véget érnek,
a sors korántsem az a kegyes csaló.
A lehetőségek gyakran csekélyek,
a szülők teherbírása erősen apad,
korlátozottakká válnak az esélyek,
az idő megállíthatatlanul halad.
Felnőttként már minden nehezebb,
jön a gondok, bajok, problémák sora,
a felelősség nem lesz soha kevesebb,
a kedélyes időszak végleg elillan tova.
Elgyötrődik a test, fárad az elme,
megszokás és rutin üti fel a fejét,
mintha a pillanat másképpen telne,
az ember gyakran dörzsöli a kezét.
Betegségek gyötrik, fogynak az álmai,
szíve gyengül, lelke közönyösen rideg,
homályba vesznek egykor vonzó vágyai,
érzi nem jön újabb tavasz, marad a hideg.
Megborzong. Árnyék suhan a szobában,
hűvös lehelete végig simogatja az arcát,
szülei és testvére „eltávoztak” korábban,
egyedül Ő vívja még reménytelen harcát.
Könnycsepp csillan szomorú szemében,
az árnyék beburkolja, s kiutat nem talál,
látja egykori önmagát szerettei körében,
mosolyog, mikor magához öleli a Halál.
