Régi szép idők, mikor még volt béke és nyugalom,
amikor boldog és vidám gyermekévek jártak,
és senkit nem aggasztott a léha unalom.
Az emberek nem utálták, hanem szerették egymást,
együtt jártak kirándulni, bulizni, s szórakozni,
és sokuk tanult a másiktól egy, s mást.
Meg lehetett élni a jövedelemből, maradt is belőle,
mindenki tette a dolgát, s végezte a feladatát,
és nem számított, ki mit gondol felőle.
Az évszakok évszakok voltak, a levegő friss, tiszta,
sok volt a vidámság, s őszinték a barátságok,
és a cél előtt senki nem fordult vissza.
Nem félelem és rettegés uralta a nap minden percét,
s nem szórták folyvást a mérget a levegőből,
teljesítve ezzel a sötét gonoszok tervét.
Régi szép idők, igazak voltak, s nem csupán álmok,
azóta sokat változott a világ, de rossz irányba,
az emberiség hitvány lett, aljas és álnok.
