Az oroszlán és a hiénakutya meséje létezik bizony,
és kettejük küzdelme igazán különleges csata,
a kapcsolatuk nem egy hétköznapi viszony.
Az oroszlán hatalmas, erős, büszke és igazi király,
méltósággal lépdel a szavannán szerte-széjjel,
úgy hiszi, nem fenyegeti ellenséges viszály.
Ám tévedésben él, mert túlontúl lebecsül másokat,
más állatokat nem tart számottevő ellenfélnek,
s pusztított már el más oroszlán klánokat.
Egyszer útjába került a hiénakutyáknak egy tagja,
mérgesen felhördült a láttán és nekiiramodott,
érezte ez bizony a hét legremekebb napja.
Hirtelen kirántotta a menekülő kutya hátsó lábait,
fölébe került, igyekezett elszorítania a torkát,
s élvezte, ahogy kiélheti a gyilkos vágyait.
Áldozata azonban kirántotta magát a fogai közül,
és hangosan nyüszíteni kezdett a többieknek,
akik elő is törtek a száraz cserjék mögül.
Voltak vagy húszan és nem hagyhatták a társukat,
elkezdték harapni a fenséges oroszlán hátsóját,
új és újabb sebek ejtésére nyitva a szájukat.
A király dühödten morogva húzta maga alá a farát,
számtalan sebből vérzett a teste, sérült a lelke,
s végül alig tudta megmenteni tőlük magát.
Az oroszlán és a hiénakutya meséje valódi példa,
megmutathatja az egész állatvilág számára azt,
ha a sok kisállat összefog, nem lesz préda.
