Saját alkotásaim
Mindig csak a majd és a most olyan ritkán,
könnyebb halogatni, legyen az bármi,
mint tenni, s kimondani tisztán.
Mindig csak a majd, talán egyszer, valaha,
ha lehet később, de még inkább soha,
s így alszik ki a bizalom parazsa.
Mindig csak a majd, a majd újra, meg újra,
amíg ez a folyamat nem fog változni,
senki nem lép a korlátain túlra.
Csak egyszer veszíthetjük el a becsületünket,
az adott szavunkat, önnön tisztességünket,
s ezzel együtt az igaz lelkületünket.
Egyszer búcsúzhatunk el a szeretteink sorától,
nagyszülőktől, szülőktől, s gyermekektől,
s távolodhatunk el az igazság honától.
Csak egyszer veszíthetjük el a józan eszünket,
mindazt, amit szerettünk és amiért éltünk,
s ami éltetett életünk végéig bennünket.
Egyszer jön el értünk a halál, s többször soha,
és minden léptünk egyszeri az út porában,
mielőtt az emlékünk elszáll majd tova.
