Rabláncon szenved a Szabadság, a Félelem rabja,
a börtöne sötét zugában elmélkedik magában,
a tudata homályos, s nem hallható a hangja.
Mint most, még soha nem volt ennyire magányos,
úgy érzi, elhagyták mindazok, akik szerették,
s a helyzete drámai, tragikus és talányos.
Naponta érik újabb megrázkódtatások, fájdalmak,
rendszeresen kínozza a Rettegés és a Pánik,
s egyre kevésbé bírja már a fájdalmat.
A rablánc felsértette a bokáit, dagadtak és véresek,
sokszor szomorú, a sírás kerülgeti bánatában,
a nappalai is, s az éjszakái is rémesek.
Rabláncon szenved a Szabadság, de küzdenie kell,
az életben maradásáért és az emberiségért,
különben a lelke nyugodalmat nem lel.
