Születünk, növünk, s élünk,
olyan sok mindentől félünk.
Kapunk, áhítunk és várunk,
gyakran másoknak is ártunk.
Nehéz az élet, oly sok a teher,
a csalódás árnya sokszor lever.
Reméljük, hogy jó vesz körül,
a végén azonban a gonosz örül.
Ismerkedünk, szépre vágyunk,
mégis kudarcba fullad álmunk.
A kétkedés az úr, emészt a tűz,
körülleng az ármánykodó bűz.
Mindenkinek a másé kellene,
ugyancsak nehéz tenni ellene.
Nagy a kísértés, a kihívás vár,
egy kis öröm mindőnknek jár.
A közösködés nem vezet jóra,
ne hallgassunk az ostoba szóra!
Érzések lángja parázslón hevül,
a bizonytalanság tüze hevít belül.
Az osztozkodásnak helye nincs!
A tiszta érzelem igen nagy kincs.
Eljátszani megéri? Nem, soha!
El a kezekkel a másokétól tova!
