Hajdanán a tarka réten,
a ragyogó napsütésben,
fejlődött a csodás virág,
bámulatára járt a világ.
Erőteljesen növekedett,
s a fény felé törekedett.
Hamar szirmot bontott,
sok-sok méhet vonzott.
Irigyei akadtak szépen,
biz erős volt ő a térben.
Végezniük kellett vele,
s gyűlölettel voltak tele.
A leveleit felosztották,
erejétől megfosztották.
Férgek, hangyák, tetvek,
mind a gyilkosai lettek.
Miután elszáradt a szára,
környékét belepte a pára.
Kínzói örömtáncot jártak,
hisz mindig erre vágytak.
Azonban a gyökerei éltek
és táplálni soha nem féltek.
A virág felszínre tört ismét,
őt semmi nem viheti innét.
Hajdanán a tarka réten,
szélben, s a hideg télben,
az életéért küzdött a virág,
nem győzheti le őt a világ.
