Ellehetetlenítve telnek a mindennapok, a percek,
az emberek egyre jobban érzik a terheket,
s a lelkekben a kétségbeesés serceg.
Megkeseredetten rettegnek, hogy ezután mi lesz,
mindenki a szerencsében, a csodában bízik,
s mindez a lelkierejükből sokat kivesz.
Míg nem mernek kiállni egymásért, s magukért,
addig hiába is reménykednek bármiben is,
és utólag sírhatnak az elvesztett javukért.
Ellehetetlenítve, szenvesztően telik minden óra,
a kilátástalanság sokakat nyomorba taszít,
s ezentúl nem számíthat senki jóra.
