A kacsák tavánál mindennap a beetetés folyik,
biz tömik is magukba a bedobált táplálékot,
és néha kapnak a táphoz egy kis csokit.
Ámbár az éppenséggel nem a begyeikbe való,
azonban hozzászoktak ehhez a műkajához,
s alig várják, hogy arra járjon egy hajó.
A hajóról sötét ruhás alakok lapátolják a tápot,
és a tenyerüket dörzsölve röhögnek rajtuk,
s kihasználják a sok szelíd kacsa álmot.
A rucanép pedig sajnos belefúl ebbe a csaliba,
és miután degeszre tömték már begyeiket,
megindul majd alattuk a pusztító lavina.
A kacsák tavánál kezdődik a levadászás ideje,
és a hiszékeny madarak nem fogják fel ezt,
mire menekülnének, lesújt a halál hidege.
