Mindenki követ el hibákat az élete folyamán,
amik később nagyon tudnak majd fájni,
s vele tartanak a sorsnak a vonatán.
Azon a vonaton utaznak a terhek, s a gondok,
a reakciók a történésekre, az álmok sora,
és a lélek szekrényeibe zárt csontok.
Ott hevernek a vonat padlóján a forró vágyak,
amelyek soha nem tudtak beteljesülni,
és még mindig valami jóra várnak.
Az ülések tele szeretettel, békével, s örömmel,
csendben szemlélgetik egymást az úton,
és belül harcolnak foggal, körömmel.
A csomagok tartóján elképzelések, fantáziák,
s elmélyült magába zárkózások a szélén,
amik megmozgatják olykor a fantáziát.
Szerelmeket, elhalálozásokat is visz a vagon,
buja gondolatokkal, őszinte érzelmekkel,
ám sajnos mind csalódtak egy napon.
Mindenki követ el hibákat, mik elkísérik tova,
és nem könnyítik meg a lelkiismeretet,
erről a vonatról nincs leszállás, soha.
