Észre sem vesszük

Észre sem vesszük és már le is telt az életünk,

le vagyunk foglalva nagyon, folyamatosan,

s nem fogjuk fel, csak keveset élhetünk.

 

Kihasználnak minket, amíg csak járni tudunk,

és amikor már arra sem vagyunk képesek,

a legvégén talán kis levegőhöz jutunk.

 

Talán, hiszen addig még ki kellene húzni élve,

gyengén, betegesen, nem lesz épp könnyű,

és fájdalmas arccal nézünk fel az égre.

 

Fáradt szemeink a könnyek tavában fürdenek,

szép emlékeink megelevenednek utoljára,

s felénk szomorkás mosolyt küldenek.

 

Észre sem vesszük, amikor értünk jön a halál,

átöleli a vállunkat, megsimítja az arcunkat,

s a lelkünk szabad lesz, mint egy madár.

istockphoto 669843490 612x612 1