Van értelme az életnek, melyben a rossz rengeteg,
amelyben kizsákmányolnak és kizsigerelnek,
s mindennap egy szörnyűséges fergeteg?
Mi a jó a nehéz napokban, mikor nincs menekvés,
mikor szeretetre lenne szükség és békességre,
s melyben nincs jó szándékú cselekvés?
Elfogadható, hogy még öregen is dolgozni kelljen,
gyengén, elesetten, leépült elmével, megtörve,
s mind aki ilyen megszólalni se merjen?
Miféle dolog megfosztani bárkit attól, hogy éljen,
és szabad akaratát elvenni aljas szándékból,
s elintézni, hogy amíg él csak féljen?
Miféle világ az, melyben a gonosz uralja a Földet,
amelyben eltiporják az értelmet, az érzéseket,
s kiirtanak minden még meglévő zöldet?
Van értelme az életnek kihasználtan, s szolgaként,
lélekben megtiporva, becsületben megsértve,
és mindörökre a sötétség foglyaként?
