Újra vonyítanak a sakálok a sötét éjszakában,
s újra messzire száll éles, fülsértő hangjuk,
mint mindig, a pusztítás évszakában.
Ismét hallik a hiénák hátborzongató nevetése,
kísérteties kacajuk megrémít minden lényt,
és sohasem tűnhet el a feledésbe.
Eme szörnyű hangok felborzolják az idegeket,
s a békében legelő állatok jól megrettennek,
hiszen mostantól mindőjük fenyegetett.
Bármelyikükből zsákmány lehet akár azonnal,
s valamennyiük elveszítheti hamar az életét,
mivel nem bírnak el a ragadozó fajokkal.
Újra a vonyítás, a rettentő, kísérteties nevetés,
ám ha a zsákmányállatok végre harcolnának,
nem lenne olyan sikeres a halálba terelés.
