A sötétség idején semmi nem olyan, mint rég,
másak az álmok, s a vágyak hitehagyottak,
biz beszürkült a valamikor még kék ég.
Hazug szólamok, erős agymosás uralja a teret,
a megfélemlítés mindennapos, megszokott,
s ennél még sajnos sokkal rosszabb lehet.
Nincs összetartás, s nincs segítőszándék soha,
az emberek már ki nem állhatják egymást,
és a becsület maradéka is elszállt tova.
Senki nem mozdítaná az ujjait, hogy segítsen,
s nem ártaná magát bele a mások dolgába,
mivel nem szeretné, hogy ő is veszítsen.
A sötétség idején minden lélek fogollyá válik,
valamennyiük a gonosz számára csak teher,
és a sors mindannyijukkal csak játszik.
