A Remény és a Szeretet útra kelt egy napon,
vállukra vették a batyujukat egy reggelen,
mivel várták őket az emberek nagyon.
Látták, hogyan törtek meg az utóbbi időben,
mily szétszórtak, s tanácstalanok újabban,
ez nem maradhat így a közelgő jövőben.
Igyekeztek eljutni minden faluba, s városba,
beköszöntek mindenkihez, kihez lehetett,
és a gyerekeket is ők ringatták álomba.
Amerre csak jártak, újra felragyogott a Nap,
a sötét felhők elvonultak messzi földekre,
s a nép érezte, hogy végre új erőre kap.
A Remény és a Szeretet nélkülözhetetlenek,
a jóknak egy új, igaz élet esélyét jelentik,
a rosszak számára elképzelhetetlenek.
