Életünk vége felé megelevenednek a múlt percei,
a történések, az óhajok, a vágyak sokasága,
s dolgoznak a szervezet emlékező sejtjei.
Megmutatják egykori önmagunkat, igazi énünket,
a távolba veszett álmainkat, a szerelmeinket,
s mindazt a jót, mi feltüzelte a vérünket.
Ismét fennen ragyognak a kimondott igaz szavak,
valós érzések árja járja át a szívünk legmélyét,
s ezek bizony megmozgatják a fáradt agyat.
Életünk vége felé másként hatnak reánk a dolgok,
sok mindent sajnálunk, s van amit megbánunk,
bármilyen irányba is haladjon a sorsunk.
