A sötétség patkányai évszázadok óta rejtőzködve éltek,
a városok alatt, a falvak házai között, a magtárakban,
s mivel nem mutatkoztak, semmitől nem féltek.
Láthatatlanul teltek a napjaik, s a homály fedezte őket,
megették a lakosok táplálékait a kamrákból, spájzból,
és a rengeteg evés után igen hatalmasra nőttek.
Idővel a járataik behálózták majdnem az egész világot,
útjaiknak csupán az óceán szabhatott kis időre határt,
ám eme túl nagyra nőtt fajta az alatt is átrágott.
Bekebeleztek minden ehetőt, amit csak el tudtak lopni,
és gondoskodtak az utánpótlásról is, a kölykeikről,
biztosították, hogy soha el nem fognak fogyni.
Újabban annyira felbátorodtak, mint még azelőtt soha,
és előbújtak immáron fényes nappal is a felszínre,
hiszen egy patkánynak mindenhez van joga.
A sötétség patkányai igyekeznek felemészteni a Földet,
s amennyiben nem sikerül megállítani e rágcsálókat,
igen hamar az egész élővilág életére törnek.
