Mindig másra várva eltunyul az ember,
s reméli, túlélheti néhány kisebb sebbel.
A lelkében belül érzi, túl sokat hibázik,
s éppen ezért ha lehet, nem igen vitázik.
A viták megmutathatnák az igazi énjét,
s felfednék önmagának is valódi lényét.
Örökké kísértene az elvesztegetett múlt,
mely néha a kelleténél hosszabbra nyúlt.
Számtalan lelki seb, s rengeteg érzelem,
megbánt tettek, amiket tagad az értelem.
Elszalasztott lehetőségek, forró vágyak,
olyan gyakorta a haladás útjában álltak.
Mindig másra várva feladjuk az esélyt,
és nem biztos, hogy túléljük a veszélyt.
Küzdenünk kell, amíg a vérünk folyik,
s végig, míg a levegőnk el nem fogyik.
