A remény madara a felszállásra várakozik,
mostanság a gonoszság gyűlölt rabja,
s a régi szabadságára vágyakozik.
Egy ideje fogoly a félelem sötét erdejében,
lábaira tekerednek a mérgező növények,
ám harcol a szabadság szellemében.
Szárnyaira rátapadt a szutyok és a mocsok,
elnehezítik a tollait, s a lelkének erejét,
mégsem adja meg magát, hisz konok.
Konok, mivel nem hajlandó feladni a létét,
nem kíván fejet hajtani senki előtt sem,
s nem hagyja cserben a fény népét.
A remény madara hamarosan újra szárnyal,
és miután megszabadul a fogságából,
a szíve tele lesz örömmel, vággyal.
