A lelkek harca bizony az idők kezdete óta folyik,
gyakran nagyon kegyetlenül, máskor szelíden,
s addig tart, amíg csak az élet el nem fogyik.
Számtalan megpróbáltatás teszi nehézzé az utat,
sok az ármány, irigység, megtervezett gonosz,
és sokszor nem könnyű megtalálni a kiutat.
A lelkek felemésztődhetnek a folytonos harcban,
rémes sebeket szerezhetnek, példa nélkülieket,
s legtöbbször magukra maradnak a bajban.
Óriási szükségük van szeretetre és igaz ölelésre,
szívből jövő, tiszta, önzetlen segítő szándékra,
nagy az érzelmek kavalkádja, szövevénye.
A lelkek harca alkalomadtán nyugvópontra érhet,
hol a vágyak, az álmok, elérhetik az áhított célt,
s a boldogság percei a rosszra csapást mérnek.
