A tétlenség ára igen nagy lehet,
a végén pedig senki nem nevet.
Tétlenül várni a végzet árnyára,
lakatot tenni az igazság szájára.
Nem védeni önmagunkat soha,
s letűnt már a bátraknak a kora.
Gyáván nézni, míg kicsinálnak,
helyet nem adnak a kritikáknak.
Nem tűrik az értelmet, a tudást,
mivel az gátolja az előre jutást.
A kiirtás idején akadályt jelent,
s nem egy hazug világot teremt.
Rettegések során kivárni a véget
és nem remélni már igazi szépet.
Családunkat feladni harc nélkül,
s a gyerekeket is elhagyni végül.
Nem érinteni és nem ölelni már,
hiszen a méreg mindenkinek jár.
Maszkkal befogni minden szájat,
s kiölni a létből az összes vágyat.
A tétlenség ára tragikus, drámai,
így foszlanak szerte bárki álmai.
Ha a szív és a bátorság egyesül,
a sötétség ereje rögvest menekül.
