A Remény kardja sötét helyen várakozik,
a posvány mocsarában, egy sziklában áll,
új időkre, s újfent ragyogásra vágyakozik,
mikor az ereje valamely hős testébe száll.
Körötte csordogáló víz, s haldokló erdő,
amelyet a gonosz sötétség ármánya ural,
reméli, hogy a dicsősége hamarosan eljő,
s talán a sors nem lesz vele nagyon fukar.
Feljöttek már érte holtak is a homályból,
megpróbálták kihúzni, hogy őket segítse,
nem azért került ide az igazság honából,
hogy a bűnös réteget győzelembe repítse.
Ellenkezőleg pont velük fog leszámolni,
s pokolra küldeni mind az utolsó szálig,
valamennyiüket igazán öröm feláldozni,
biz minden csapása a dicsőségére válik.
A Remény kardja újra csillogásra készül,
mikor az igaz embereket segítheti ismét,
a segítségével e gonosz világ megszépül,
s többé a mocsárba nem tér vissza innét.
