Gondolatok sokasága lebeg a térben,
tán kimondásra is kerülnek részben.
Legnagyobb részük a sötétben lapul,
őket az iszonyú félelem ejtette rabul.
A kudarctól való, oly rettegő félelem,
mely ellen soha nincs igazán védelem.
Biztosan a bizonytalanság, mi biztos,
a lelkekben parázsló érzelem titkos.
A szavak hazudhatnak, a száj járhat,
a testbeszéd azonban mindent áthat.
Megmutatja a valós érzést, a vágyat,
melyre csak az ölelésre váró vágyhat.
A tettek mégis sokszor csak lapulnak,
hibáikból igencsak nehezen tanulnak.
Gátlás, félénkség ereje uralja a teret,
a szív érzi, ennél sokkal jobb is lehet.
