Pusztító napok, izzó világ,
gonosz sötétség mindenütt,
elenyészik az összes virág,
sokan elvesztik mindenük.
Kínzó gyötrelem, fájó élet,
csalódás, reménytelen bánat,
sokat szenved az igaz lélek,
az igazság magára még várat.
Becsapás, félrevezetések sora,
szemfényvesztő, hazug szavak,
ezeknek hinni nem szabad soha,
a valóság a pusztulás felé halad.
Oly kevés az öröm, a jó, a szép,
a becsület a haláltusáját vívja,
s gúzsba kötve szenved a nép,
becsapva a régmúlt időket hívja.
Kapzsi uralom, gyilkos vágyak,
hosszú, emberi nyájak menete,
minden nap rémálommá válhat,
s hullik a becsapottak serege.
Pont ez a cél. Pusztítani és ölni.
Elvenni másoktól amit csak lehet,
így fog az ismert világ összedőlni,
ez ellen csupán a józan ész tehet.
A józan ész, melyből sok is kevés,
a tiszta szív, ami ugyancsak ritka,
a vég előtt talán eljön egy felkelés,
az ébredés lehet a győzelem titka.
