Megcsillant a napfény az ablakon,
a Vidámság édesden aludta álmát,
fény és árnyék játszott a paplanon,
eközben kezei ölelgették a párnát.
Álmában vidáman járta a világot,
boldog pillanatokat okozott szerte,
megszagolt sok-sok szép virágot,
örömét mások felvidításában lelte.
Mosolyt csalt a megfáradt arcokra,
meggyötört emberekkel találkozott,
élénken emlékezett a fájó harcokra,
nem csüggedt, tovább barátkozott.
Érzései, álmai, vágyai szárnyaltak,
családja, barátai vígan vették körül,
pajkos célzásai játékosan árnyaltak,
gyakran kikukkantott a bánat mögül.
Ekkor ébresztette a madarak hangja,
mosolyogva tekergette a kócos haját,
tudta vár reá a világ apraja és nagyja,
hogy feledtesse kissé mindenki baját.
