Szellemi sugallat suhan szellőként a semmibe,
s szomorúan szánakozva szerteárad sérülten,
és szívszaggató sírása sosem hat senkire.
Szertefolyik, s szétporlik, sebeket szakítva fel,
és próbálja semmivé tenni a sebezhetőséget,
summázza, eme sebekre sosem lesz szer.
Szellemi sugallat szárnyal és szégyelli szavait,
sajnálja, hogy szánalmassága semmirevaló,
s hogy szétrombolja szeretteinek javait.
