Megszámoltassék és megadóztassék, mondta a király,
a szavanna fekete sörényű uralkodóházának a feje,
s ne legyen emiatt soha, semmiféle viszály.
Kiküldte a hiénákat, hogy a lajstromot biza felvegyék,
és az ostoba állatokat önkéntes bevallásra késztetve,
még az ellenállásnak a gondolatát is elvegyék.
Azok járták is a környéket, közben csorgott a nyáluk,
s miközben gyűjtötték az adatokat a jószágokról,
tudták, hogy csodaszép juttatás vár rájuk.
Felmérték a hasznosítható combokat, oldalakat hamar,
a paták számát, a tüskék tömegét, a rejtett odúkat,
s látták, az eltitkolt élelemből is akad egy kazal.
Felkutatták a legeldugottabb fészket, minden fűszálat,
a legparányibb utódot, a legkisebb iható vízforrást,
s közben nem gyötörte őket soha a bűnbánat.
Felszámolták az elfogyasztott levegőt, s a gondolatot,
a lehetséges menedékeket, a búvóhelyek sokaságát,
és céljuk eléréséért bevetettek minden fondorlatot.
Miután végeztek, s átadták az adatokat a királyuknak,
megkapták a nekik ígért húst, porcokat, csontokat,
ezzel egy szebb életet nyertek mindnyájuknak.
Megszámoltassék és megadóztassék, meg, de nagyon,
a sötét éjszaka királya örömében hangosan bömböl,
ám rá is az elpusztulás vár majd egy napon.