A homályzóna mélyén várakoznak a szörnyek,
már ők az urai a hegyeknek, a völgyeknek,
s nekik hajlonganak a fenyők, tölgyek.
Azonban keveslik mindezt, nekik az egész kell,
a legapróbb fűszál, a legpompásabb virágok,
különben sötét lelkük nyugalmat nem lel.
Állandó homályt küldenek a rétekre, mezőkre,
és folyvást leselkednek a figyelő szemeik,
biz senki nem juthat nélkülük előbbre.
Beférkőznek a tudatba, megfertőzve az elmét,
kiölik onnan a pozitív gondolatok esélyét,
s elrabolják az összes rettegő lelkét.
A homályzóna mélyén csak a pusztulás terjed,
s zuhatagként ömlik a gonoszság folyama,
mindez a borzalom sok jót nem sejtet.
