Mily terhet cipel egy lélek, az fel nem fogható,
mindenkinek megvan a saját búja, keserve,
ami másokkal meg nem osztható.
Annyi fájdalmat kell kibírni és eltűrni sokszor,
s annyi elutasítással muszáj szembesülni,
amennyire az ember nem is gondol.
Öröm és vidámság nélkül kegyetlen ez az élet,
hihetetlenül nehéz megvédeni önmagunkat,
s ez a világ nem érdemel ilyen véget.
Nem érdemel, hiszen még él benne jó és szép,
szeretet, szerelem, ragaszkodás, vágyak,
s az ég lehet még felhőtlenül kék.
Mily terhet cipel egy lélek, talán ki nem derül,
s mégis meg kell próbálni úgy hozzáállni,
hogy a szív kerekedhessen felül.
