A lelkek segélykiáltása néma és nem hallható,
legyen az bármily szenvedő, vagy keserves,
netán könyörgő, s vészesen jajgató.
Csupán az hallja meg ezen hangokat, aki érez,
aki önmaga is ugyanúgy látja a világ bajait,
s aki nem egy rálegyintéssel végez.
A lelkek segélykiáltása átjárja az időt, a teret,
elér egészen a csillagokig, a galaxisokig,
s az útja onnan a végtelenbe vezet.
