Lepereg a homokóra és elsuhannak az évek,
az életünk folyamában nyomot hagynak,
egyszer rosszat, máskor szépet.
Az idő nem kegyelmez és nem áll meg soha,
annyian próbálták már legalább lassítani,
ám nem sikerült, s száguldott tova.
Nem lehet megvásárolni, emiatt olyan drága,
s uralni sem sikerült még senkinek sem,
az ember lelke erre hiába is vágyna.
Lepereg a homokóra, s visszautat nem enged,
nem mérlegel, lélektelenül teszi a dolgát,
és nem érzi át, ha valaki szenved.
