Már nincs a világon más, csak a dicső méreg,
hiszen eltűnt minden, mi valaha érték volt,
s ebbe belesápad az öreg földkéreg.
Kihalt az összes emberinek nevezett érzelem,
viszont virágkorát éli a gonosz aljasság,
s odújába szorult vissza az értelem.
Fennen ragyog a rettegés, a félelem kultusza,
az önbecsapás és a hazugságban való hit,
s az egekben a józan emberek pulzusa.
Immáron a régi jó betegségek kora elveszett,
a gyötrő, akut gondok, s lázas szenvedések,
egyike sem volt előre megtervezett.
A természetet kivetkőztették igazi mivoltából,
s el lett tüntetve mindaz, ami szép, eredeti,
a sötétség követőinek a jóvoltából.
Már nincs a világon más, s nem létezik egyéb,
mint csakis a méreg dicsőítése, a behódolás,
s aki nem ébred, ebbe a csapdába belép.
