A vár védői immáron két éve állják a a sarat,
s az életükért küzdenek minden percben,
különben egyikük sem lesz szabad.
Az ellenség páncélján egy halálfej vigyorog,
a pajzsuk alapszíne fekete, s rajta a sátán,
mely öntelten és tébolyultan vicsorog.
Hatalmas ágyúkkal tüzelnek éjjel és nappal,
nem hagynak pihenést a fáradt védőknek,
kik nem küzdöttek még ekkora haddal.
Bevetnek minden fortélyt, hogy győzzenek,
ármányt, átkot, felbérelt boszorkányokat,
s szentül hiszik, ők lesznek a győztesek.
Árulókat mindig találnak és fizetnek nekik,
s azok igyekeznek megosztani a védőket,
sajna sok hiszékeny a csapdájukba esik.
Emiatt nagyon nehéz a bátor hazafiak dolga,
a vállukon viszik a becsapottak terheit is,
s rajtuk áll, vagy bukik mindőjük sorsa.
A gonosz támadó erők lassan már fáradnak,
fogytán a lőszerük és mindent bevetnek,
immár a teljes tűzerejükkel támadnak.
A vár védői erőn felül teljesítenek a harcban,
küzdenek a családjukért, a gyermekeikért,
s erejük a szívükben van, nem a falban.
