Miért múlik el oly gyorsan a jó, s lassan a rossz,
és miként menekül az ember a bezártságba,
melyből kijutni egy életet átívelő hossz?
Miért csak akkor számít valaki, ha már nincsen,
mikor nem lehet többé jelen, s nem segíthet,
s romba dől a világon mi volt, minden?
Miért titkoltak az igazi, valós és őszinte érzések,
hogy lehet elfojtva a szerelem és a fájdalom,
s örökre elhallgatva a lényeges kérdések?
Miért retteg az értelem, mikor a butaság tombol,
és hogy maradhat tétlen a vésznek az idején,
amikor a gonosz gyilkol, pusztít, rombol?
Hogyan áldozhatja fel a szülő drága gyermekét,
s miért engedelmeskedik a sötétség delejének,
megtagadva az elődei, ősei bátor szellemét?
Miért tagadja meg bárki a lelkét, saját önmagát,
hitványul feladva a becsületét, hitét a pénzért,
ahelyett, hogy elpusztítaná a sátánnak hadát?
