Az egykori bátorság sajnos mára már tovaszállt,
elillant a történelem porával együtt messze,
s helyébe a félelem iszonyú terhe szállt.
Egykor az elődeink a vérüket ontották a hazáért,
hatalmas áldozatokat hoztak, fejek hullottak,
ma pedig alig mer kiállni valaki magáért.
A rettegés lett az úr, ebben az elbutuló világban,
a megszólaláshoz is óriási erőre van szükség,
s közben a lélek belül szenved magában.
Összefogás nélkül ez az állapot tartós maradhat,
s mindenki kiszolgáltatott senkivé fog válni,
miközben világ a pusztulás felé haladhat.
Az egykori bátorság emléke a homályban lapul,
és nem csilloghat, mint azt egykoron tehette,
újabban önnön gyávasága ejtette rabul.
