Az élet mulandó, nehéz, s oly törékeny,
fennen ragyog, majd eltűnik a sötétben.
Eltűnik, s az emlékét elfújhatja a szellő,
e történet ismétli önmagát, s újfent eljő.
Eljő és eljátssza ugyanazokat a hibákat,
s megismétli a soha le nem zárt vitákat.
Nem tudja levetkőzni a múltat, a jelent,
és folyamatosan újabb kihívást teremt.
Az élet mulandó, s a legtöbbször kemény,
egy valami tartja a magasban, a remény.
A lelkek ereje és a vágyak tüze táplálja,
míg ismételten el nem lobban a fáklyája.
