Elszálltak a gyermekévek, sajnos nagyon régen,
oly vidámak voltak, boldogok, és játékosak,
jobbak, mint manapság, minden téren.
Akkoriban a kacaj felhőtlenül és őszintén szólt,
a nevetés csengő hangja töltötte be a teret,
s a grundon pedig bárki lőhetett gólt.
Fogócskázás, bújócskázás, kardozás a sötétben,
birkózás, szaladgálás, lábtenisz, tollasozás,
s tréfás incselkedés a víztorony tövében.
A repülőtéren menekülés az üldöző kutyák elől,
csetlések, bukások, s különféle sérülések,
néha dorgálások a morc felnőttek felől.
Alkalomadtán ki lehet vajon az erősebb, bunyó,
azután ment minden a megszokott módon,
s százig számolhatott az aktuális hunyó.
Esténként felüdítő rémisztgetés, történetek által,
jöhetett a szellemvadász, a gyilkos sárkány,
s a megszökött rém, a lábán lánccal.
Elszálltak a gyermekévek, jó volt fiúk, s lányok,
sajnos sokatok ma már csak emlékként él,
de örökre szeretettel gondolok rátok.
