Susogó szárnyak, őrjítő vágyak,
régi szép álmok sebesen szállnak.
Forró lávaként ömlik a remény,
életed legyen akármilyen kemény.
Fájdalom, gyötrelem, vagy bánat,
az idő oly sokszor magára várat.
Boldog pillanatok, varázsos éjek,
elszabadult, gyönyörteljes kéjek.
Szívből jövő érzés, tiszta szeretet,
megigéz bármilyen festői ecsetet.
Hárfaként játszik a húrokon a sors,
olykor lassú, máskor viszont gyors.
Legyen bármilyen fukar is az élet,
mindig újabb és újabb hatás érhet.
Végül félve, sarokba szorítva talál,
s megadja kegyelemdöfését a halál.
