Szerelem. Mi is? Hormonzavar csupán.
Az ember áll, álmodozik, s bámul sután.
Minden szép és jó a szeme előtt látszik,
észre sem veszi, a valóság csupán játszik.
Rózsaszínű köd száll le, mérhetetlen erő,
az egyén úgy érzi, csakis ő lehet a nyerő.
Nem érdekli semmi, csak a szeretet lény,
álmait, s vágyait erőteljesen elönti a fény.
Becsapja önmagát, sötétbe vész minden,
már soha senki nem tudja elvinni innen.
Maga sem hiszi, de az érzékei alszanak,
a cselekedetei az értelem ellen vallanak.
Egyszer csak tisztul a látása, ébred a való,
fájdalmasan, kínjában veszti fejét a csaló.
A szerelem lángja kihal, tüze erejét veszti,
a becsapott embert a fájdalom felébreszti.
