Miért fogadjuk el a sorsot, ha alakíthatunk is rajta,
és miért is várnánk tétlenül, a csodában bízva,
miközben a világ nem az a kegyes fajta?
Miért nem küzdünk önmagunkért, a szeretteinkért,
és miképpen lehet az, hogy némán hallgatunk,
lesütve a szemünket az érzéseinkért?
Hogyan fogadhatjuk el, hogy elvegyék az életünk,
és hogyan tűrhetjük azt, hogy kisemmizzenek,
s mások döntsék el, miképpen élhetünk?
Miért fogadjuk el, hogy folyton semmibe vesznek,
elvárva, hogy létünkkel ne terheljük a Földet,
miközben ők dőzsölnek, isznak és esznek?
