A szakadék aljára zuhanni bizony elég könnyű,
mind, aki nem küzd, s nem harcol keményen,
ott végzi és az a pillanat fájdalmas, szörnyű.
Amíg bárki leér odáig, retteg, s hangosan ordít,
iszonyatos félelem járja át valamennyi sejtjét,
s a becsapódáskor nincs semmi, ami tompít.
Zuhanás közben bevillannak életének emlékei,
minden jó és rossz történet, öröm, s fájdalom,
a hite, a bizonyosság és a halvány sejtései.
Mikor a teste összecsap a kőkemény sziklával,
darabjaira hullik, csontjai eltörnek, s vérzik,
és a lelke elszáll a legféltettebb titkával.
A szakadék aljára zuhanni senki nem szeretne,
ám, ha nem tesz meg mindent a kis életéért,
elbukik, pedig még sokáig életben lehetne.
