A holtak éneke gyakorta felharsan az éjben,
az élők füleinek szinte halhatatlanul zeng,
és bár szívből szól, tovaszáll a szélben.
A síron túlról is igyekeznek szólni hozzánk,
s figyelmeztetni, hogy nagyon nagy a baj,
ideje lenne, ha végre mind összefognánk.
Küzdenénk a szeretteinkért, s önmagunkért,
mindazért, ami csak kedves a számunkra,
a létért, a gyerekekért, a családunkért.
Meg kell harcolnunk az igazságért, s a jóért,
a becsületért, bármiért, ami fontos nekünk,
egy ölelésért, csókért, egy igaz szóért.
A holtak éneke minden éjjel üzen mifelénk,
és bár nem halljuk, a szívünkben érezzük,
hisz szeretetet, s bátorságot áraszt felénk.
