A lét a tét, nem más, csupán ennyi,
nem kellene már a létünkért tenni?
Biza eljött az ideje csatasorba állni,
s nem lustán a szent csodára várni!
Kiirtanak minket, hogyha hagyjuk,
a halált jobbról és balról is kapjuk.
Belefúlunk a gonosznak mocsarába,
s öntik a mérget mindőnk poharába.
El akarnak taposni, mint a férgeket,
s kitörölni az eddigi, tűrhető éveket.
Semmivé foszlik az összes tettünk,
s nézzük meg, hogy mivé is lettünk!
Elveszik tőlünk a levegőt és a jövőt,
elhamvasztják a fájón, sírva nyögőt.
Olyan ügyesen osztják meg a népet,
minden jó és szép a pokolban éghet.
Ím a gyerekek is céltáblákká váltak,
s ezzel a reményeik máris elszálltak.
Nem állnak le, s nem kegyelmeznek,
minden ellenállót megfegyelmeznek.
A lét a tét, nem más, csupán ennyi,
nem kellene már a létünkért tenni?
Biza eljött az ideje csatasorba állni,
s nem lustán a szent csodára várni!
