Elölt álmok szállnak a csillagközi térben,
s már nem fürödnek reményben, fényben.
Hajdani ragyogásuk megkopott, fakó lett,
és nem számít immár semmiféle igaz tett.
Semmi nem hozhatja vissza a régi múltat,
hiába igyekezett a sors létrehozni egy újat.
A galaxisban suhan a fájdalom, a rettegés,
a csinált világ, a hazug és az aljas tettetés.
Szertefoszlanak a valódi érzések, emlékek,
amelyek egy jó világnak állítanak emléket.
Azonban sajnos annak a korszaknak vége,
mivel az emberek sokasága nem tért észre.
Elszalasztották az esélyt, s nincsen másik,
minden pillanattal csupán a gonosz játszik.
Megöli a lelkeket, s kiirtja az élet csíráját,
és az összes megmaradtra ráteszi az igáját.
Elölt álmok és a sanyarúan keserű igazság,
eltűnnek a semmibe, hol nem lesz vigasság.
Ott más sincs, csakis a sötétség, s a végzet,
harc nélkül semmivé foszlik minden lélek.
