Hagyjuk elvenni a megszokott, s normális életünk,
amiben érzünk, dolgozunk, s vágyakozunk,
és amit igenis van miért féltenünk?
Hagyjuk, hogy egymás ellen fordítsanak gonoszul,
és hazudozzanak a nap valamennyi percében,
s hitegessenek a valótlannal konokul?
Tűrjük el szeretteink bántását, gyilkos mérgezését,
valamennyiünk megsemmisítését, de gyorsan,
s a sötét, nem látható erők kérkedését?
Nézzük el a félelemben tartást, s a pánik fokozását,
az emberszámba sem vevést és a fenyegetést,
s az ártatlan gyermekek zokogását?
Fogadjuk el a számunkra eltervezett pusztító véget,
s az emlékünk kitörlését az idő folyamából,
valóban ezt szánta minékünk a végzet?
Hagyjuk elvenni gyávaságból a maradék eszünket,
ahelyett, hogy végre küzdenénk magunkért,
s becsülettel emelhetnénk fel a fejünket?
