Mit a szívünkben őrzünk, az örökre ott marad,
legbelül, mélyen elrejtve, titokként kezelve,
az idő útja, s a világ bármerre is halad.
Plátói szerelmek emléke, légben szálló óhajok,
a családunk iránti tisztelet, őszinte szeretet,
a megsebzett lelkünk, s néma sóhajok.
Elszalasztott lehetőségek, meg nem élt vágyak,
izzón égető hibák és hamu alatt lapuló tűz,
biz mind-mind a végtelenbe szállnak.
Elhazudott igazságok, s fel nem vállalt érzések,
a gyávaságunk miatti szomorúság és bánat,
a soha meg nem válaszolt kérdések.
Mit a szívünkben őrzünk, az erőt adhat és éltet,
kitartásra ösztönözhet, s új reményt táplál,
ha az ember elég bátor, továbbléphet.
