Megszületünk, mosolygunk és sírunk,
a szüleinkkel ki a főnök csatát vívunk.
Számunkra a világ csupán evés, alvás,
nem zavarhat sem háború, sem vallás.
Később jönnek az óvodai, iskolai évek,
benne nehéz pillanatok, olykor szépek.
Igaz barátságok és szerelmek alakulnak,
a kapcsolatok őszinteségen alapulnak.
Érzések, tapasztalatok során vezet az út,
közben igen gyakran felidéződik a múlt.
Felnőttként létezni biz sohasem könnyű,
s a megpróbáltatások sora néha szörnyű.
A családunk valódi szeretettel vesz körül,
jelenlétünknek a legfiatalabb tagja is örül.
Pici korunk óta tanítanak és jóra nevelnek,
sokszor a kényes kérdéseinkre is felelnek.
Sajnos az idő vasfoga kifog az élet erején,
mind ott találják magukat a halál mezején.
Hiányuk egyre nagyobb és égetően fájhat,
emlékük tovább él, s velünk eggyé válhat.
Sajog a szívünk, mikor reájuk gondolunk,
magunkban számtalan érzelmet gondozunk.
Élnek, amíg élünk, velünk vannak, ha kell,
halálunk után valamennyiük nyugalmat lel.
