Ki rettegésben él, nem a valóságot látja,
állandó homály lebeg szemei előtt,
csakis a biztonságot vágyja.
Nincs egyetlen nyugodt pillanata, perce,
vacog a lakásában, rémülten bámul,
s nincs biza semmiféle terve.
Számára a levegő is veszélyes és gyilkos,
a félelem átjárja az óráit, s napjait,
meg fog halni, ebben biztos.
Az arca sápatag, s csak önmaga árnyéka,
nem számít neki a világon semmi,
az elbújás csak a szándéka.
Ezt a viselkedést várná el mindenkitől,
senki ne merjen szabadban járni,
s rosszat hisz mindenkiről.
Irtózik a családjától is, a szeretteitől fél,
hozzájuk nem érne semmi pénzért,
az ilyen vajon minek él?
Ki rettegésben él, a reményét is elveszti,
s nem marad, mi tovább éltethetné,
kizárólag a pánik jellemzi.
