Címke: nyomozás

A rém 4

– Égett arcbőrnek? Lehet ennek köze a gyilkossághoz?- kérdezte Taylor.
– Még nem tudjuk. Az is lehet, hogy semmi köze hozzá. Majd a vizsgálatok után többet tudunk mondani – válaszolt Endi Regis a helyszínelők vezetője.
– Rendben. Azonnal értesítsen, ha megtud valamit! –
– Úgy lesz. –
Taylor körbenézett. – A holttest hol van Buck? –
– Mire ideértünk, már elszállították. –
– A fenébe! Hogyan vihették el, mielőtt láthattuk volna? –
– A doktornak sürgősen el kellett mennie. Egy másik esethez hívták. –
– Melyik kórházba vitték? –
– Az Island University Hospital, Törvényszéki Orvostani Intézetébe. Jó nagy létesítmény. –
– Az a New York City 5. kerületében van, ha jól tudom.? –
– Így van. Indulunk? –
– Nyomás! –
Kocsiba szálltak és irány az 5. kerület. Útközben azon tanakodtak, ha ez valóban sorozatgyilkos, akkor bizony az ügy kemény diónak bizonyulhat, hiszen nehéz lesz összefüggést találni az áldozatok között. Megbeszélték, hogy minden hasonló esetnek utánanéznek az utóbbi öt év távlatából, amint beérnek az FBI központjába. Előbb azonban egy kis kitérőt tesznek a hullaházba. Talán okosabbak lesznek a látottak, hallottak után.
– Még jó, hogy az FBI-nál alapos kiképzést kaptunk. –
– Persze Buck. Ám más egy kiképzés, mint tudod és más egy éles helyzet.
– Az igaz. –
Megálltak a kórház bejárata előtt. Kiszálltak és határozott léptekkel elindultak befelé.
– Merre találjuk a Törvényszéki Bonctant? – kérdezte Buck a betegfelvevőtől.
– Lent van az alagsorban. A lépcső aljánál forduljanak jobbra. –
A hosszú, kifejezetten tiszta folyosó végén megtalálták a hatalmas bonctermet. Beléptek. Hullabűz és formalinszag keveréke ütötte meg az orrukat. Buck azonnal zsebkendőt fogott az orra elé. Taylor is fintorgott. Körbepillantva, hat boncasztalt láttak. Négyen, halottak feküdtek. Az egyikükön éppen serényen dolgozott a boncmester. Reccsenés hallatszott, amint a bordaterpesztő szétfeszítette a bordákat. Viszolyogva néztek oda és intettek. A segéd hozzájuk lépett és megkérdezte, hogy mit keresnek itt. Elővették az igazolványaikat és azonosították magukat.
– A tegnap esti, Central parkban történt gyilkosság ügyében nyomozunk – szólalt meg Taylor.
– Úgy tudjuk, hogy ideszállították be a holttestet. Láthatnánk? –
– Hogyne. – Szólalt meg a boncolást végző főorvos. – Dr. Josef Steinberg vagyok. – Jöjjenek –
Odalépett a harmadik asztalhoz és lehúzta a testről a lepedőt. Egy fiatal nő teteme feküdt előttük. Arcán rémület tükröződött. Halott szemei a messzeségbe tekintettek. Számtalan szúrás és vágásnyom volt látható rajta. A torkát szinte a nyakcsigolyáig átvágták. Selymes bőre több helyen felhorzsolódott. Hullafoltok és véraláfutások tarkították a hámréteget. Taylor döbbent arca eltorzult. Erős érzelmekről tanúskodott.

– Még mindig megráz az ilyen kegyetlen és értelmetlen halál. Aki ilyesmire képes, az nem lehet ember. – mondta dühödten.

– Bár látnám, amit Te láttál az utolsó másodpercekben! – hajolt a nő fölé.
– Mi a véleménye doktor, mikor történhetett a gyilkosság? Egyáltalán tudjuk, hogy ki volt ő? –
– Még nem. A testet így ruhátlanul hozták be. Nyilván a helyszínelőknél van a holmija. Az első kérdésére válaszolva a haláleset úgy éjfél körül történhetett, figyelembe véve a májhőmérsékletet. Természetesen biztosat majd csak a boncolás után tudok mondani. Viszont találtam valami érdekeset a nyaki sebben. –
– Mi volna az? –
– Lépjen közelebb! – Dr. Steinberg a nyaki seb fölé hajlította a jókora nagyítót.

– Nézze! –

park, bench, night

A rém 2

Robert Taylor FBI nyomozót a legjobb álmából verte fel a telefon. Kedvetlenül kinyitotta a szemét és körbenézett, mielőtt felvette volna a mobilját.

– Mi az már megint? – motyogott fáradt hangon.

– Hány óra lehet? – az ágya mellett lévő órára pillantott. – Még csak fél nyolc? –

– Milyen nap is van ma? – kérdezte magától. – Megvan szerda.

Éjfél után feküdt le, mivel addig a rablógyilkost hallgatta ki. – Nem lehet igaz, hogy nem hagynak pihenni! –

A hívó fél kitartó volt. – Jól van már! – morcogott.

– Ki az? – mordult bele a telefonba, anélkül hogy a kijelzőre nézett volna.

– Helló Robert! Én vagyok az Buck. – Hallotta a vonal végéről.

– Mi a helyzet? –

– Újabb gyilkosság történt a Central parkban. –

– Ki az áldozat? –

– Azt még nem tudom. Az előbb hívtak a központból. Állítólag egy fiatal nőt gyilkoltak meg. –

– Miért pont nekünk szóltak? –

– Azért mert ezt a gyilkosságot is ugyanolyan módszerrel követték el, mint az előző kettőt. –

– Szóval lehet, hogy sorozatgyilkossal van dolgunk? –

– Nagy esélyünk van rá. A főnök külön minket bízott meg a nyomozással, mert ő is úgy véli, hogy nagy a hasonlóság a három eset között –

– Értem. Mindjárt összeszedem magam és indulok. Hol is történt az eset pontosan? –

– A Central park déli részén. A Colombus Circle és a Central park South felőli oldalától nem messze. A helyszínelők már ott vannak. –

– Értem jössz? –

– Nemsokára odaérek, csak előbb szóltam, hogy legyen időd magadhoz térni. Na, üdv! –

Taylor nyomozó feltápászkodott és sietve indult a fürdőszobába. Gyorsan lezuhanyozott. Törölközés közben a tükör előtt állva végiggondolta, hogy ki is ő valójában. Egy nem túl magas, erős fizikumú, keménykötésű ember, aki az utóbbi időben kis pocakot eresztett. Halántékán már megjelentek az ősz hajszálak. Hiába, már ötven éves. Azzal vigasztalta magát, hogy bár nincs dús hajkoronája, annál ő sokkal említésre méltóbb emberi értékekkel rendelkezik. Mindenki úgy ismerte, mint a becsület és igazságosság mintapéldányát. Rendkívüli kitartással végezte a munkáját. Nem volt ügy, amit meg ne oldott volna. Soha nem adta fel azt, amibe belefogott.

Az FBI-nál nagy tekintélynek örvendett. Munkatársai felnéztek rá. Igaz, a szerelemben nem volt soha szerencsés, de hát minden nem jöhet össze még neki sem. Talán jobb is így. Ez a foglakozás amúgy sem a tartós kapcsolatok alapja.

Míg mindezek a gondolatok végigfutottak az agyán, az idő alatt fel is öltözött. Elegáns öltöny a hozzáillő nyakkendővel, mint mindig. Kissé borostás volt az arca, de most nem ért rá ezzel foglalkozni.

Csengettek. Ajtót nyitott. A társa Buck Sanders őrmester fiatalabb és vékonyabb volt nála. Igazi nők bálványa típus. Sportos testalkatú, gyors és nagy teherbírású ember. Remekül megértették egymást és nagyon jó barátok voltak. Igazi társak a munkában. Hét éve dolgoztak együtt. Hatásos párost alkottak.

– Indulhatunk? – kérdezte Buck.

– Naná! Gyerünk! –

Húsz perc múltán értek a tett színhelyére. A helyszínelők éppen a felszerelésüket pakolták össze.

– Robert Taylor, FBI. Találtak valami használható nyomot? –

– Sajnos nem sokat. Az eső elmosott szinte mindent. Se ujjlenyomat, se talplenyomat, se gyilkos eszköz. Viszont valamit mégis leltünk az ösvényen, a kavicsok között. – hangzott a válasz.

– Mi volna az? –

– Pontosan még nem tudjuk, de valamiféle égett arcbőrnek tűnik. –

park, bench, night
Kiss Gyula versei
Powered by  GDPR Cookie Compliance
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.