Méhek és darazsak. Folytonos a harc
és egyre több a méhekre kivetett sarc.
A méhek szorgosan gyűjtik a nektárt,
s legtöbbjük biz sok akácost megjárt.
Valamennyien szorgosan dolgoznak
és állandóan az utódaikra gondolnak.
Szívvel gondozzák, ápolják is mind,
s egyik sem maradhat éjszakára kint.
Gyakran támadják darazsak a kaptárt,
nem szokták figyelni sohase a naptárt.
Nekik mindegy, hogy nyár, netán ősz,
gyűlöletük a méhek ellen mindig bősz.
Hisz alja fajnak tartják a méhek népét,
szükségtelen rossznak mindőjük létét.
Csupán zsákmányok ők a szemükben,
végleges kiirtásuk sokat jár a fejükben.
Bezzeg a darazsak, lám isteni rovarok,
kevesen vannak, de igazi égi lovagok.
Kizárólag nekik járhat bármi e Földön,
s uralkodhatnak a virágokon, s zöldön.
A méheknek nagyon elege lett ebből,
s a fajuk vérzik rettentően sok sebből.
Zümmögve kiötlötték mit is kell tenni,
nem nekik, a darazsaknak kell menni.
Méhek és darazsak. Történelmet írnak,
a darazsak szervezett erejükben bíznak.
A méhek ereje az összefogásban rejlik,
s ha jól küzdenek, a győzelem felsejlik.
